Egy kis történelem:
Péliföldszentkereszt és környéke ősidők óta lakott hely, melyet a közelében található Berény-vár nevű, ismeretlen eredetű földvár, és az Öreg-kő sziklafalában lévő Jankovich-barlangban megtalált ősembermaradványok, a solutréei és magdaléna kori kultúra számos ritka emlékeivel is bizonyítanak.
A települést az oklevelek 1243-44-ben említik először, Peel (Pél) néven (Dl.4704), majd 1262-ben Pel alakban.
1358-ban a Nagymartoniak Bajót és Pél felének birtoklását igazolandó IV. Béla király 1243/44 körüli oklevelét mutatták fel.
1265 előtt Buken comes (ispán) volt itt birtokos, azonban miután örökös nélkül halt meg, a király a birtokot Hont-Pázmány nemzetségbeli Ármai Pál veszprémi püspöknek és Benedek comesnek adta, de Buken özvegye visszakövetelte.
1307-ben Péli Halyfa fiai itteni földrészüket eladták a Bajótiaknak, és határát leírták.
1325-ben Szente-Mágócs nemzetségbeli Olaszi Fewlde fia János öröklött péli birtokát szintén a Bajótiaknak adta el.
Nagy valószínűséggel a török időkben lakatlanná vált, innen eredhet nevének Péliföld alakja: „prelidum Péliföld”. A Szent-Kereszt névrész temploma nevére utal.
Barkóczy Ferenc hercegprímás kolostort építtetett a nazarénusoknak, akik 1763 és 1770 között működtek itt. Utánuk a pálos rend letelepítését kísérelték meg először 1866 és 1867, majd 1903 és 1906 között.
1913 novemberétől a kegyhelyet Don Bosco Szalézi Társasága vette át.
1950-ben a szalézi rendet feloszlatták, az épületeket államosították. Vájárképző iskola és internátus működött itt 1950-1981 között, majd az emeletes zarándokház fogház lett, gondozottjai a szénbányában dolgoztak. A manzárdos teológiaépület a helyi TSZ vadászháza lett.
1988 és 1994 között a Nyolc Boldogság Katolikus Közösség lakta a kolostorépületet.
1992-től kezdve fokozatosan visszaköltözött a kolostorba a szalézi rend, jelenleg is ők üzemeltetik a helyet.
Péliföldszentkereszt régi búcsújáró hely, 13. századi temploma műemlék. Egy kálvária is található itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése