július második fele

A dédi sajnos kórházban van. Nagyon beteg. Sokat látogatom és minig nagyon vár.

Ezen a képen még jól néz ki. De sajnos nem fordul felém a kamerába.Ez az utolsó közös képünk mert sajnos július 29.-én reggel 1/2 8 előtt 10 percel örökre elhagyott minket.

Kérlek dédi mindig vigyázz magadra és utunk során segíts minket.

Ez a két vers gyönyörű és elgondolkoztató:

Miért sirattok?
Hisz Isten arca volt,
mely símogatón,
hívón rám hajolt.

És én mentem...
S most fényözönben élek
És nem vagyok más
Csupán tisztult lélek.

Sziromhullás volt...
Árnyékom lehullt...
A szemetek hát könnybe
miért borult?

Ha emlegettek: köztetek leszek.
Ha imádkoztok: veletek vagyok.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok.
Emlékem így áldás lesz rajtatok.

Ne állj zokogva síromnál,

nem vagyok ott.

Nem alszom.

De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.

Én vagyok a gyémántcsillogás a havon.

Én vagyok a napfény az érett gabonán.

Én vagyok a szelíd oszi eso.

Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,

ott vagyok minden hangban veled,

a csendesen köröző madár szavában,

de én vagyok a csillag is,

mely rád süt az éjszakában.

Ne állj hát zokogva síromnál,

nem vagyok ott.

Nem haltam meg.

július második fele

Anya szépen gömbölyödik és egyre jobban van. Vettek tőle vért de sajnos az eredmény nem lett tökéletes így egy újabb vizsgálatra küldték ahol megszúrták a pociját. Elkísértem apával de nagyon ideges volt a végén mondta hogy nem is volt annyira vészes. reméljük nem csörög a telefon hogy baj van de most egyenlőre várni kell.

Én nagyon elvagyok. Sokat játszom a Rékával és az Ákival. Majd meg zavarodom hogy velük lehessek. Most egyre többször alszom a mamáéknál és csak a Füle papa mesélhet nekem.

július első fele

A nyaralás gyorsan elszállt és hipp-hopp eljött a 6.-a és már jöhettünk is haza. Nagyon szuper volt minden. Nagyon örültek anyáék hogy nem mondtuk le mert én tünemény voltam. naphosszat pancsoltam halakat kergettem és még csajaim is voltak. Két aranyos lány Júlia és Jessica akik orosz - németek voltak hol így hol úgy beszéltek de rendkívül aranyosak voltak.

Apa sokat pihent sajnos Ő csak a partról vagy a medence mellől figyelhetett engem de így is nagyon jó volt. Most igazán kipihente magát.

Közben elkezdődött az oviszünet 5 hete így majd csak augusztusban megyek újra oviba. Napjaim nagyon jól telnek és ha az utcán összefutunk az Ica nénivel hát anya szoknyája alá bújok.