Én így emlékszem Pistire

Olyan sok emlék kavarog bennem. A főiskolai első napok. A szomszéd szoba új ismerősök.Ekkor ismertem meg Valcsit. Nagyon aranyos lány az Alföldről. Volt egy komoly kapcsolata Pistivel (Csörgő István). Mi voltunk, hatunk közül ketten, Vali és én, akinek már akkor komoly kapcsolata volt. Mi mindig rohantunk haza a Kedveshez. Majd 2000-ben az esküvőnkön is ott voltak a csajok és persze Pisti is. Majd mi is ott voltunk az Ő esküvőjükön Kereken. Sokszor volt hogy akár 1 évig nem is beszéltünk, majd találkoztunk, később családosan....... Voltunk náluk szilveszterkor, Vali 30. meglepetés szülinapján, majd amikor Pisti beteg lett.
Sajnos megint kicsit ritkábbak lettek a telefonok. Ez az én hibás és nagyon szégyenlem, mert minden nap odáztam, mert tudtam hogy újra felütötte a betegség a fejét és stuccoltam, ha nem tudom nincs is. Nevetnem kell. Persze hogy van vagyis volt! Hírem semmi nem volt, de ennek örültem is benn, mert ha nincs hír nincs baj gondoltam. Ma viszont megakadt a szemem egy facebook-os bejegyzésen és visszapörgettem az eseményeket............
Tegnap volt Pisti temetése. Egy-két órája tudom... Nem térek magamhoz. Annyi minden kavarog bennem. Annyi emlék. És annyira felkavart hogy Vali ilyen nagy terhet cipelt és cipel.... Hogy nem volt visszaút. Csak remegek és emlékszem.
Pistire én úgy emlékszem, hogy egy kedves, vidám mackó volt, aki szerette Valit, szerette a gyerekeit, a családját, a munkáját. A természetességét szerettem, a küzdelmeire felnéztem, ami a sorsát kísérte. Sajnos nem tudtam hogy meghalt, sajnos nem tudtam a temetésről. Olyan düh van bennem a tehetetlenségem miatt.

Mindenképp meglátogatlak Kedves Barátom és egyszer megbeszélünk mindent, ami megválaszolatlan maradt, beszélgetünk majd az életről, autókról, kamionokról, munkáról, életről:

Vali! Neked pedig egy ismeretlen szerző művét küldöm, a jó Istent kérve hogy vigyázzon Pistire és rátok is amíg újra együtt nem lesztek.

Ne állj zokogva síromnál,nem vagyok ott.Nem alszom.De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.Én vagyok a gyémántcsillogás a havon.Én vagyok a napfény az érett gabonán.Én vagyok a szelíd őszi eső.Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,ott vagyok minden hangban veled,a csendesen köröző madár szavában,de én vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.Ne állj hát zokogva síromnál,nem vagyok ott.Nem haltam meg.