Megint nagyon le vagyunk maradva, de most aztán igazán pótolunk.
Szóval március 1-től anya dolgozik Én pedig bölcsis lettem A beszokás kicsit nehezen ment de sebaj, mert már minden rendben. Annyi csak a változás hogy nem Csibe csoportos lettem hanem Micimackós. A gondozónénim Éva néni aki nagyon aranyos.
Anyával minden reggel útrakelünk és irány Tatabánya. Mivel utazni szeretek ez kicsit sem megterhelő. Annyi változás van az életemben, hogy már este1 /2 8-8 körül alszom mert reggel 6-1/2 7 körül kelek.
Mostanában nagyon szertnék tv-ni de sajnos mivel nem sokat vagyok itthon így a Thomast nem látom, de anya megoldja felveszi videóra és nézhetem.
A bölcsi különben nagyon jó. Én vagyok a hal etető. Minden reggel én etetem a halakat vagy az Éva nénivel vagy a Zsuzsika nénivel. Anya a ruháimat a jelenlétemben nem rakhatja be a szekrényembe mert akkor sírok, de különebn sokat táncolok és énekelek, ill. egyre több és újabb mondókát tudok.
Alvás után anya jön értem 3 körül és megyünk haza. Minden nap látok vonatot, kecskét, barit, bocit és lovat. már tudom hol mi következik és mondom is anyának hogy most mit fog észrevenni.
Még nem lakunk a nagy házban ( ahová nekem nincs nagy kedvem soha menni), de anyáék szerint lessan elkezdünk költözködni.
Tegnap a Zsani közreműködésével a rasi hozott nekem 2 nyuszit húsvétra. Valami bio nyulak így nem lehet nekik adni tápot, de lehet jobb a széna mert mindig etetném őket, a simagatásról, markolászásról, ledobásról nem is beszélve. Már tudok nyuszis locsoló verset is , de nem nagyon mondogatom még.
2007. április 1., vasárnap
2007. február 6., kedd
már 2007 van
Sajnos le vagyunk nagyon maradva.
Miért? Kérdezhetné a kedves olvasó. Hát igen... Sok mindent mondhatnánk mentségként, de nem lenne minden 1000%-ig igaz. Sok minden történt ugyanis amiről eddig nem esett szó.
Hogyan is foglaljuk össze a történéseket. Volt jó jobb rossz és rosszabb.
Szóval a karácsonyt szépen megünnepeltük, nagyjából betegség mentesen. Nagy csodálkozásokkal és nagy hírrel karácsony előtt: miszerint költözünk. Hova? Ez akkor még kétséges volt . De egy biztos mindenképp el akartuk adni a házat és ha most akkor most. Szerződés szerint február végi határidővel.
A két ünnep között nagy hajtás hova költözzünk, építsünk, vegyünk valamit ...
A döntés megszületett Nyergesre az Acurába megyünk. A két ünnep közt szerződéskötés és nagy hátradőlés a fotelben. Ekkor jöttek a viharfelhők. De javult a helyzet módosított szerződés költözés március 15-ig.
Majd hogy ne legyen egyszerű az élet a bölcsiben közölték nem sok remény a bejutásra, de ezt is megoldottuk és így Dani február 26-tól bölcsis állampolgár Tatabányán a Dózsakerti bölcsi csibe csoportját erősíti. Ja és anya és fia tatabányai lakos :-) de az már régi történet, mert odatartozunk novembertől.
Miért? Kérdezhetné a kedves olvasó. Hát igen... Sok mindent mondhatnánk mentségként, de nem lenne minden 1000%-ig igaz. Sok minden történt ugyanis amiről eddig nem esett szó.
Hogyan is foglaljuk össze a történéseket. Volt jó jobb rossz és rosszabb.
Szóval a karácsonyt szépen megünnepeltük, nagyjából betegség mentesen. Nagy csodálkozásokkal és nagy hírrel karácsony előtt: miszerint költözünk. Hova? Ez akkor még kétséges volt . De egy biztos mindenképp el akartuk adni a házat és ha most akkor most. Szerződés szerint február végi határidővel.
A két ünnep között nagy hajtás hova költözzünk, építsünk, vegyünk valamit ...
A döntés megszületett Nyergesre az Acurába megyünk. A két ünnep közt szerződéskötés és nagy hátradőlés a fotelben. Ekkor jöttek a viharfelhők. De javult a helyzet módosított szerződés költözés március 15-ig.
Majd hogy ne legyen egyszerű az élet a bölcsiben közölték nem sok remény a bejutásra, de ezt is megoldottuk és így Dani február 26-tól bölcsis állampolgár Tatabányán a Dózsakerti bölcsi csibe csoportját erősíti. Ja és anya és fia tatabányai lakos :-) de az már régi történet, mert odatartozunk novembertől.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)